Már minden készen állt a nyitásra. Ez elég ritka, mert a késésemből fakadóan mindig egy fél órával a kiírt időpont után nyitok. Ezért igazából abban az időben nem nagyon voltak emberek. Egy-két kósza forever alone betévedt, de hála égnek nem ittak túl sok mindent. Aztán letelt a jövendölt fél óra és áramlottak be a szokásos törzsvendégek. Utáltam ezt az időszakot túl sok volt a munka. Sosem értettem hogy miért kell ilyenkor mindenkinek becsődülnie. Viszont egy óra elteltével minden beállt a szokásos kerékvágásba. Néha kértek ezt-azt, de mindenki belefogott a fő projektjébe, a pletykálásba. Pár perccel később egy ismerős arc tért be.
- Szia Ádám!- köszöntötte Dávid meg Reni.
- Szia Öcsi!
Ő az az arc a rendőrségről. Burghardt Ádámnak hívták. Egy nyakigláb, szőke kék szemű, német beütéssel. Eredetileg vendégként ismerkedtem meg vele, de végül annyi mindenről beszélgettünk, hogy munkán kívül is hajlandó voltam eltolni a seggem hozzá.
- Szia Főnök!
- Mondtam már hogy ezt hagyd abba. Tudod hogy mennyire ki lehet ezzel készíteni- hadartam el. Semmilyen emberi lény nem értette volna meg rajta kívül.
- Jól van na! Tudod hogy csak húzom az agyad- tartotta fel a kezeit mosolyogva- Ahelyett hogy kötözködnél a vendégeddel szolgáld ki! Tudod csak a szokásosat.
- Értem, értem Ő lordsága.
- Annyira jó nézni mikor csinálod a piákat. Az egész olyan kecses... nem is inkább olyan elkápráztató- könyökölt a pulton és ujjai fölött nézte ahogy bűvészkedem az üvegek és felszerelés között- Nyugodt, nemesi légkör vesz körül. Egészen bámulatos persze csak addig ameddig ki nem nyitod a szád vagy nézel rá valakire.
- Kérsz a whiskey-be egy kis kapd be a faszomat is?
- Na látod? Erről beszéltem- a száját nem láttam attól a lapát kezektől, de a szemein keresztül nem volt nehéz megállapítani, hogy mosolyog.
- Nesze neked- löktem oda hozzá az üveget.
- Tényleg hol szedted össze a gyereket akit kerestünk?
- Találtam az utcán.
- Te most komolyan egy kutyához hasonlítod?- nézett nagy szemekkel.
- Miért most akkor mit csináljak? Énekeljek ódákat róla vagy mire gondoltál?
- Inkább ne énekelj mert akkor mind meghalunk.
- Hahaha. Nagyon humoros itt valaki. Csak nem a poénvonattal érkeztél? De most komolyan mi olyan nagy szám ebben a gyerekben?
- Mert a srác nagyon gazdag élsportoló.
- Sok ilyen gyerek van. Egyik sem különlegesebb a másiknál. Mind elkényeztetett kis vakarcsok akik nem tudnak viselkedni.
- Nem a szülei hanem maga a SRÁC a gazdag. A látszat és kora ellenére egy gyerek edző a legjobbak közül. Egy igazi tehetség állítólag. Még én sem tudhatok mindent.
Erre nem tudtam hogy hogyan is kéne reagálnom. Nevessek-e vagy sírjak ezen a balszerencsés eseten. Szegény gyerekek akiket edzhet. Valahogy nem tudtam elképzelni ebben a helyzetben. Inkább nem hiszek semmiben.
- Pff- végül csak ennyit engedtem ki a nagy kavalkádból- Pedig még az iskola padban lenne a helye.
- Ezzel nem vitatkozom. De mindjárt jövök kimegyek rágyújtani.
- Jól teszed! Három óra múlva talán csatlakozok hozzád- nyöszörögtem majd visszatértem a munkámhoz. Aznap este feltűnően sokan voltak mert több lett a munka is. Mindenki a bárpultnál lévő helyekért állt lesben csak azért, mert valahogy mostanra már körbe is ért, hogy én vittem haza az elveszett kis állatot. Kettőkor már mindenkit kitereltem a bárból mert már teli lett velük a tököm. Sosem esett még ilyen jól a cigi mint most. Még Dávid és Reni is inkább se szó se beszéd leléptek mert azon nem nagyon tudtak segíteni hogy az emberek retardáltak.
Haza érve ahelyett hogy azonnal lefeküdtem volna - ami egy igazán ritka pillanat, még én magam is elgondolkodtam azon, hogy mi a fasz van velem- kiültem a teraszra bagózni. A füst, a bűz, a és az az egy kis fénypont a sötétben visszavezérelt három évvel ezelőttre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése