2. éjszaka: Másnap

Másnap a fény úgy sütött be az ablakon hogy már azt gondoltam, hogy direkt csinálja csak azért, hogy még véletlenül se tudjak aludni. Kómásan magam mellé nézve egy kusza barna hajú kölyök szundikált. Ijedtemben leestem az ágyról, de aztán rá kellett jönnöm hogy Ő a tegnapi jótettem. A kulcs még mindig a kezemben van így legalább nem tudott meglépni. De hogy lehetek ilyen hülye? Semmit se tudok róla szinte. Azt se hogy hogyan hívják vagy hogy pontosan hány éves is. Csak annyit hogy most költözött ide és ELTÉVEDT. Az a fej amit akkor vágott. Ez túl jó ahhoz, hogy elfelejtsem, de inkább kimegyek mielőtt felébresztem a röhögésemmel. Így az ajtóból visszanézve, ahogy alszik olyan aranyos. Miért van az hogy amint kinyitja a száját annyi szar jön ki rajta, hogy még a segge is megirigyelhetné?
Miután kiléptem a szobából rá kellett jönnöm egy ez a kis nyamvadt összepakolta a cuccokat:
- Ezért biztos még lehúz valamivel- morogtam magam elé.
Felkaptam a cigis dobozt az asztalról és kiálltam az erkélyre egy száll alsógatyában. Csak úgy vidéki módjára gyufával ügyeskedtem meggyújtani, mert a gyújtót már nem volt erőm megkeresni. 2 perc szenvedés után már eregettem a füstöt és néztem az utcákat. Akaratlanul is régi otthonomon járt az eszem a zöld dombok és nyugodt, családias légkör. Jó lenne visszamenni. Mire észbe kaptam el is szívtam. Elnyomtam majd beslattyogtam a nappaliba ahol megtaláltam a srác ruháit.
- Biztos kell nála lennie pár iratnak- ezzel beletúrtam az össze zsebbe ami csak a ruháin volt és sikerrel is jártam. a bal hátsó farzsebébe megtaláltam az irattartóját:
Személyigazolvány:
Farkas Benjámin
1996.11.27. És a többi.
Szóval még 17 éves. Benjámin. Mindegy úgyis el fogom felejteni. Szépen vissza csempésztem az iratait a gatyájába és elkezdtem reggelit csinálni.Pont mire kész lett a reggeli az álomszuszék is kimászott az ágyból.
- Látom a kaja szagra te is képes vagy kimászni az ágyból- mondtam.
- Neked is jó reggelt- mondta ásítás közben.
- Tudod már inkább jó napot. Már dél is elmúlt.
- Mit készítettél?
- Rántottát és bundás kenyeret.
- Köszi, de a rántottából nem kérek- húzta a száját.
- Akkor több marad nekem- fogtam elé toltam a kenyereket és levágtam magam elé az egész serpenyőnyi rántottát. Csöndben ettünk, de nem is volt rossz érzés hogy valaki ül velem az asztalnál.
- De ha már itt tartunk hogy hívnak?- kérdezte.
- Neirin. És téged?- de mindegy mert már úgyis tudom.
- Benjámin. De látom már vezeték neved sincs. Egyébként is mi ez a hülye név? Vagy ez valami nyomorék kódnév nehogy valakinek elfecsegjem hogy segítettél rajtam?
- Na látod Ben, ezért nem mondtam el neked a teljes nevemet- mondjuk a vezeték nevem tök átlagos- De akkor te miért nem mondod el a te vezeték neved?
- Mert te sem mondtad el. Ne becézgess!- nézett szúrós szemekkel.
- De gyerekes itt valaki annak ellenére hogy már állítólag nagykorú.
Ezek után inkább csak ült csöndben és evett tovább.
- Köszi szépen a kaját- és ezzel fel akart állni mindent otthagyni de ekkor megfogtam a kezét.
- Aki eszik dolgozzék is!
- Ti vidékiek és a furcsa szokásaitok- ezzel elvitte a koszos terítéket elmosogatni.
Miután én is végeztem én is elvittem elmosogatni. Indultam kifele az erkélyre mikor megszólított:
- Mikor indulunk?
- Hova?
- Hát megkeresni a házunkat- ebbe a mondatba úgy belevörösödött, mint tegnap. Fantasztikus még mindig. Már rég nevettem 2 napon belül ilyen jókat. Kész meglepetés az egész srác. Nevetés közben láttam, hogy épp lendül a keze egy tockosra, de Őt megelőzve megfogtam a kezét. Utána nem tudom mi történt. Arra eszméltem fel, hogy a hátamon ül miközben a csuklómnál fogva a kezemet hátra húzza.
- Te mi a rossz sebet csinálsz?- kérdezte értetlenül.
- Bocsi egy rossz szokás- mondta szemeit lesütve. Bármennyire is próbálta tagadni, de még nagyon ártatlan és jószívű a mocskos száját kivéve.
Nem volt kedvem tovább boncolgatni az ügyet szóval inkább csak kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Megint a zöld magasba emelkedő dombok jutottak eszembe. Az erkély ajtó kattant és Ben dugta ki rajta barna kócos fejét, de legalább most már felöltözött tegnapi ruháiba. A szemei is pont ugyanolyanok, mint azok a dombok voltak.
- Na mi van? Mégis csak a kisfiúkra buksz? Remélem készítettél elég képet rólam, mert csodálatosságomat nem fogod látni többé.
- Csak úgy legyen!
Egy fehér trikó volt rajta egy drapp színű halászgatyával.
- Figyelj, elmondom a csatatervet.
- Csatatervet? Tényleg vidékre kerültem. Pedig azt hallottam, hogy ez egész mondern kisváros.
A város amiben lakok Magyarország határától nem messze fekszik Zala megyében az Őrségben. Egy nyugodt hely teli régiségekkel. Zöld dombokkal, legelő állatokkal, termő földekkel és minden mással amit el lehet képzelni vidékre.
- Szóval, összekészülök és beviszlek a rendőrségre. Te ott szépen bemondod a szüleid nevét Ők megkeresik a nevük által a házszámotok és szépen hazavisznek. Értetted?
- Persze, főnök- sütötte le a szemét.
Miután elnyomtam a szálat benn átöltöztem, megfésülködtem meg mi egy más utána elindultunk a rendőrségre. Feltűnően csendes volt. Nem tulajdonítottam neki nagyobb szerepet hiszen jó esetben csak látásból fogjuk ismerni ezentúl egymást. Most így közelebbről figyelve az arcát láttam, hogy a bal szemöldökében 2 piercing is van. Látszott a testfelépítésén hogy hiába vékony a kezein formásan látszottak az izmok.
- Ne bámulj már ennyire feltűnően! Ez már nekem gáz.
- Ahogy mondtad jól megjegyezlek, ha már utoljára látlak.
- Jól teszed!
És perceken belül meg is érkeztünk a rendőrségre. Tudtam, hogy Ő is tudja most van itt a búcsú ideje.