Bent bolyongtunk a rendőrörsön, a szemem úgy pásztázott a sok futkorászó ember között, hogy megtaláljam pont azt az egy embert akit keresek. Egyszer csak megláttam nyakigláb szőke fejét és ekkor elkiáltottam magam:
- ÖCSI!
Erre a hangra hirtelen megtorpant és felém nézett. Vágott pár arcot, de azt már fel se véve megindultam felé nagyokat mosolyogva:
- Szia Öcsi! Mi a helyzet?
- Szia neked is Neirin! Te már megint mit keresel itt? Megint jöttél kártyázni a fogdában lévőkkel?- nézett rám unott szemekkel.
- Egyébként mi történt hogy ekkora a forgalom? Általában mindig a székeken terpesztitek a seggetek- nézelődtem körbe. Fura volt hogy itt csinálnak is valamit - Ebben a kisvárosban mi történhet ami ennyire megmozgat titeket?
- Eltűnt egy gyerek több mint 24 órája és most mindent átmozgatunk érte- oh szóval Bent keresik.
- Egy vakarcsért?
- Hát ha még csak ilyen egyszerű lenne, de ebbe ne follyunk bele jobban mert sok a dolgom. Mit akarsz?
- Szerintem meghoztam a felfordulás okát- hátranyúltam és vállánál fogva magam elé toltam.
- EZ TÉNYLEG Ő!- ordított fel meglepettségében.
A rendőrörsön hirtelen mindenki megfagyott és mi kerültünk a figyelem központjába. Ben a hirtelen jött figyelemtől átváltozott egy kisállattá. Rémülten pillantott körbe-körbe miközben halvány pír szökött az arcába a szégyentől. Még én is rosszul éreztem magam ebben a helyzetben pedig nem is tettem semmit. Életemben nem telt ilyen lassan az idő. Ez az 5 másodperc elment volna 5 percnek is de végül az egész társaság könnyebbülten fújta ki a levegőt.
Minden fontosabb ember köré gyűlt és apránként a tömeg arrébb tolt engem és ismerősöm. A nagy örvény elnyelte az újdonsült háziállatomat.
- Egyébként hol találtad meg?- kérdezte a spanom.
- Tegnap este hazafele az utcán adott tüzet és végül hazáig követett.
- Mintha egy kutya lenne- dörmögte maga elé de én addigra kimentem és már javában kutattam a dobozka meg a tűzcsiholó után.
Már azon töprengtem hogy ezután merre hogyan mikor egyszer csak mellettem termett két valaki és fapofával bámultak rám a rendőr felszerelésükben. Annyira nem érdekelt, hogy mit akarnak, szóval inkább figyelmen kívül hagytam Őket és folytattam a füstölést nyugodtan. Az egyik megköszörülte a torkát hátha felhívja magukra a figyelmem teljesen sikertelenül. Végül 2 perc múlva feladták és tovább álltak.
Pár perc múlva elnyomtam a cigim és készültem folytatni az utam mikor egy idegesítő hang megcsapta a fülem:
- Várj meg!
- Mit akarsz még? Ugye nem fizetséget amiért összepakoltál nálam. Arról ne is álmodj.
- Gondoltam megköszönöm ami neked vidéki parasztnak újdonság. Egy szónak is száz a vége. Köszönöm szépen.
- Aha aha. Isten áldjon és ne tévedj el legközelebb.
Ezzel hátat fordítottam Bennek és ellépdeltem. Mikor rápillantottam az órámra rá kellett jönnöm, hogy megint késésben vagyok mint általában. Úgyis megvárnak, ha akarják, ha nem. 10 perc múlva meg is érkeztem a báromhoz amin épp a zárva tábla lógott. Elsétáltam a hátsó személyzeti bejáróhoz kikattintottam a zárat és mielőtt egy lépést is tehettem volna már hallottam a két nyomimnak az üvöltését:
- Most egész jól teljesített csak 15 percet késett. Hmmm, szóval fejlődő képes.
Szépen becammogtam a pihenő helyhez és ott ült két gyerekkori barátom. Dávid és Reni. Két barna hajú barna szemű lármás bagázs. Ők pincérkednek nekem
- Sziasztok.
- Sziaa- hangzott egyszerre a válaszuk.
- Furcsán hamar érkeztél- jegyezte meg Dávid.
- Tudod hogy igyekszem, de nem annyira egyszerű mikor elmész leadni egy kutyát a gazdijának.
- Milyen fajtájú volt?- Reni.
- Igazából tegnap estéről vágjátok azt a gyereket aki bejött hogy Ő kér egy sör? Hát nem talált haza és mivel én voltam olyan kegyes megszántam. Végül nálam aludt pluszba még ki is takarított.
- Perverz. Miért csaltál meg? Ez most fáj a szívemnek- sírt Dávid szája.
- Oh, még én? Persze, hogy nem. De rossz vagy. Máris erre gondolsz.
- De hülye aki nem- fejezte be Reni.
- Újdonság?- néztem rá unott szemmel. Kis hatásszünet után:
- Most már indulhatunk?- pásztázott körbe Reni.
- Persze ideje lenne- leste meg az óráját Dávid.
- Komolyan beavathatnátok arról, hogy mire készültök felhasználni a szabadidőmet- szóltam közbe.
- Kimegyünk a tóparthoz!- mondta csillogó szemekkel Reni.
- Hát jó. De ugye tudjátok hogy nyitásig 5 óra van hátra?
- Jól van na, lazíts már egy kicsit úgyis akkor nyitsz meg zársz ahogy kedved tartja- Dávid.
-Teljesen igazad van úgyhogy mehetünk- helyeseltem.
Pár perc múlva már mindenki a rangidős autójában és hasítottunk a legközelebbi tó felé ami Velemérben található. Imádtuk a tavat már csak a neve miatt is. Cipó-tó. Bármikor is rá gondolok mosolyognom kell és nem csak az emlékek miatt hanem ki volt az a eszetlen aki azt a nevet adja egy tónak hogy Cipó?
Emlékszem mikor még nem autóval jártunk le, hanem biciklivel. Az egész napot, de volt mikor egy hetet is baromkodtunk a tónál. Amikor már annyira részegek voltunk hogy én beleborultam a tóba, erre röhögés közben Reni is megcsúszott és beesett a vízbe. Régi jó emlékek. Nosztalgiázásomból csak az zavart fel mikor a táj megállt és megérkeztünk.
Jó látni hogy van ami nem változik. Még mindig egy nyugodt náddal szegélyezett tócsa. Néhol ült egy-két horgász. A tótól pár méterre már kezdődött az erdő szóval ahelyett hogy a tó mellé inkább a fák közé táboroztunk le. Imádtam ezt a helyet. Az emlékek cikáztak a fejembe ráadásul volt egy hangulata a helynek. Lehet azért mert sok dolog köt ide de valahogy elbűvöl.
Utána már csak sztorizgattunk és hülyültünk. Szóval csak hoztuk a formánkat. Miután jól elszaladt az idő összepakoltunk és elindultunk visszafele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése