Egy szokásos éjszaka , a szokásos pletykákkal és emberekkel az Éjjeli Bagolyban. Imádom a munkám, de már mennék haza, mert vár rám az ágyam. Még csak 1 óra van. 2 óra és aludhatok, habár ha kiürül a bár akkor előbb bezárok- gondoltam. De hirtelen valaki megzavart gondolat menetemből.
- Egy csapolt Aranyat kérnék- szólt felém a gyerek.
Egy középiskolás srác, rövid barna hajjal. A füle mögül egy hosszú barna tincs befonva lóg mellkasára a végén 2 színes gyönggyel. Vékony testfelépítése van, de mégis akaratosságot és erőt sugároz magából. Érdekes egy gyerek. Valószínűleg átutazóban van itt.
- Hány éves vagy öcsi? A kis fiúknak már aludni kéne- mondtam.
- Már elmúltam 18.
- Persze, persze- majd elfordultam tőle és hoztam neki egy pohár meleg tejet- Miután ezt megittad légy szíves fáradj ki a báromból.
- Hát akkor bazd meg. Keresek egy másik redvás helyet ahol ki is szolgálnak- ezzel felpattant és kiviharzott a bárból.
Legalább Őt sem látom többet. Az emberek máris elkezdtek pletykálni a jelenet után.
Miután az utolsó pletykát is elcsicseregték egymásnak az utolsó ember is kitántorgott a bárból. Gyorsan szóltam a pincéreknek, hogy zárjanak be minél hamarabb mielőtt még valaki visszajönne. Olyan jó érzés kitenni a lábamat az éjszakai hűvös levegőre. Hideg van nyárhoz képest, de ez így jó. Az utamon hazafelé épp kerestem a gyújtóm, mikor egy váratlan személy meggyújtotta nekem.
- Neked még mindig otthon lenne a helyed- mondtam.
- Hol nem szarom le, hogy mit gondolsz. De látom ezen a nyamvadt helyen nem elég hogy sehol sem szolgálják ki az embert még megköszönni sem tudják a dolgokat- adta elő magát a gyerek akit pár órája dobtam ki a boltból.
- Ki mondta hogy kérek a segítségedből?- fújtam az arcába a füstöt. Ekkor láttam először a sötétzöld szemeit- Viszont nem vagyok maga az ördög. Mivel segítettél hazakísérlek egy jó felnőtt módjára.
A srác úgy elkezdett nevetni, hogy végül a falnak kellett támaszkodnia, hogy el ne essen.
- Mi ilyen vicces?- kérdeztem ledöbbenve.
- Te és a felnőttség- törölgette a könnyeit- közel sem álltok egymáshoz.
- Ha már ilyen pimasz vagy, akkor legalább a nevedet áruld el, hogyha egyszer visszasodor az élet ide, akkor kitilthassalak a bárból.
- Mi az hogy visszasodor? Tudod bármennyire is hihetetlen én itt lakok. Most költöztünk ide. Örülhettek hogy ilyen előkelő városi emberek költöznek ide mint én.
- Oh! Most már mindent értek. Eljöttél otthonról és nem találsz vissza a saját házadhoz, városi nagymenő. Előbb is mondhattad volna- mondtam gúnyolódva, de soha nem gondoltam volna, hogy tényleg ez a helyzet. A srác fülig elvörösödött és hátat fordított nekem. Nem akartam kiröhögni szegényt ha már új helyen van, ne az legyen az első emléke hogy egy mit-tudom-én-ki kiröhögi az utca közepén, de a kuncogást így sem tudtam elfojtani.
- Hallom, hogy kiröhögsz, de akkor legalább tedd nyíltan- duzzogott a srác.
Annyira nevettem, hogy még a cigi is kiesett a számból.
- Figyelj mivel adtál tüzet megengedem, hogy nálam töltsd az éjszakát és másnap megkeressük a szüleidet.
- De nagylelkű valaki! Biztos csak azért ajánlod fel, hogy mikor már felértünk megerőszakolhass.
- Tudod nem a kisfiúk a gyengéim. Ha ennyire be akarsz vágódni nálam növessz melleket és öregedj pár évet. Én viszont megyek mert így is elég energiám fecséreltem el rád. Ha jössz, jössz. Ha nem, nem.
- Netán vár a macskád otthon Casanova?
- Dehogy is az ágyam. Szóval szedd a lábod.
Ezzel úgy megindultam mintha pisztolyból lőttek volna ki, mert már éreztem, hogy elfogy minden energiám és itt helyben alszom el. Az sem érdekelt hogy az a mitugrász, hülye gyerek követ-e. Pár perc séta után meg is érkeztünk a panelházhoz. A második emeleten laktam, szóval erőt vettem magamon. Pont mikor csuktam volna be az ajtót a srác kiáltott fel:
- Idióta! Rácsuktad az ajtót a lábamra.
Hogy teljesen őszinte legyek elfelejtettem hogy itt van.
-Bocs- és már repültem is tovább a 2. emelet felé. Már a kulcsot is a kezembe varázsoltam- Majd zárd be az ajtót- kiáltottam oda neki.
Az előszobába lehánytam a táskámat meg a cipőmet. Menet közben vettem le magamról a többi cuccot. Mire a fürdőbe értem már csak egy alsógatya volt rajtam. Belenéztem a tükörben és a szokásos arc köszönt vissza: egyszerű kék szemek amik alatt óriási karikák húzódtak, összefogott hullámos vörös haj kivéve pár tincset ami mindig kicsúszott a hajgumiból. Ekkor meghallottam a zár kattanását és befele jövő lépteket.
- Hozd ide a kulcsot!- szóltam ki neki
- Tessék- erre hozzám vágta a kulcscsomóm- Már hozzá is fogtál a perverzkedéshez? És még hogy nem jönnek be a fiúk...
- Örülhetsz hogy láthatod ezt a tökéletes testet- majd fogtam magam kiviharzottam a fürdőből a háló felé és szó szerint beugrottam az ágyamba a kulccsal a kezemben. Azonnal álomba is zuhantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése