Már minden készen állt a nyitásra. Ez elég ritka, mert a késésemből fakadóan mindig egy fél órával a kiírt időpont után nyitok. Ezért igazából abban az időben nem nagyon voltak emberek. Egy-két kósza forever alone betévedt, de hála égnek nem ittak túl sok mindent. Aztán letelt a jövendölt fél óra és áramlottak be a szokásos törzsvendégek. Utáltam ezt az időszakot túl sok volt a munka. Sosem értettem hogy miért kell ilyenkor mindenkinek becsődülnie. Viszont egy óra elteltével minden beállt a szokásos kerékvágásba. Néha kértek ezt-azt, de mindenki belefogott a fő projektjébe, a pletykálásba. Pár perccel később egy ismerős arc tért be.
- Szia Ádám!- köszöntötte Dávid meg Reni.
- Szia Öcsi!
Ő az az arc a rendőrségről. Burghardt Ádámnak hívták. Egy nyakigláb, szőke kék szemű, német beütéssel. Eredetileg vendégként ismerkedtem meg vele, de végül annyi mindenről beszélgettünk, hogy munkán kívül is hajlandó voltam eltolni a seggem hozzá.
- Szia Főnök!
- Mondtam már hogy ezt hagyd abba. Tudod hogy mennyire ki lehet ezzel készíteni- hadartam el. Semmilyen emberi lény nem értette volna meg rajta kívül.
- Jól van na! Tudod hogy csak húzom az agyad- tartotta fel a kezeit mosolyogva- Ahelyett hogy kötözködnél a vendégeddel szolgáld ki! Tudod csak a szokásosat.
- Értem, értem Ő lordsága.
- Annyira jó nézni mikor csinálod a piákat. Az egész olyan kecses... nem is inkább olyan elkápráztató- könyökölt a pulton és ujjai fölött nézte ahogy bűvészkedem az üvegek és felszerelés között- Nyugodt, nemesi légkör vesz körül. Egészen bámulatos persze csak addig ameddig ki nem nyitod a szád vagy nézel rá valakire.
- Kérsz a whiskey-be egy kis kapd be a faszomat is?
- Na látod? Erről beszéltem- a száját nem láttam attól a lapát kezektől, de a szemein keresztül nem volt nehéz megállapítani, hogy mosolyog.
- Nesze neked- löktem oda hozzá az üveget.
- Tényleg hol szedted össze a gyereket akit kerestünk?
- Találtam az utcán.
- Te most komolyan egy kutyához hasonlítod?- nézett nagy szemekkel.
- Miért most akkor mit csináljak? Énekeljek ódákat róla vagy mire gondoltál?
- Inkább ne énekelj mert akkor mind meghalunk.
- Hahaha. Nagyon humoros itt valaki. Csak nem a poénvonattal érkeztél? De most komolyan mi olyan nagy szám ebben a gyerekben?
- Mert a srác nagyon gazdag élsportoló.
- Sok ilyen gyerek van. Egyik sem különlegesebb a másiknál. Mind elkényeztetett kis vakarcsok akik nem tudnak viselkedni.
- Nem a szülei hanem maga a SRÁC a gazdag. A látszat és kora ellenére egy gyerek edző a legjobbak közül. Egy igazi tehetség állítólag. Még én sem tudhatok mindent.
Erre nem tudtam hogy hogyan is kéne reagálnom. Nevessek-e vagy sírjak ezen a balszerencsés eseten. Szegény gyerekek akiket edzhet. Valahogy nem tudtam elképzelni ebben a helyzetben. Inkább nem hiszek semmiben.
- Pff- végül csak ennyit engedtem ki a nagy kavalkádból- Pedig még az iskola padban lenne a helye.
- Ezzel nem vitatkozom. De mindjárt jövök kimegyek rágyújtani.
- Jól teszed! Három óra múlva talán csatlakozok hozzád- nyöszörögtem majd visszatértem a munkámhoz. Aznap este feltűnően sokan voltak mert több lett a munka is. Mindenki a bárpultnál lévő helyekért állt lesben csak azért, mert valahogy mostanra már körbe is ért, hogy én vittem haza az elveszett kis állatot. Kettőkor már mindenkit kitereltem a bárból mert már teli lett velük a tököm. Sosem esett még ilyen jól a cigi mint most. Még Dávid és Reni is inkább se szó se beszéd leléptek mert azon nem nagyon tudtak segíteni hogy az emberek retardáltak.
Haza érve ahelyett hogy azonnal lefeküdtem volna - ami egy igazán ritka pillanat, még én magam is elgondolkodtam azon, hogy mi a fasz van velem- kiültem a teraszra bagózni. A füst, a bűz, a és az az egy kis fénypont a sötétben visszavezérelt három évvel ezelőttre.
Bent bolyongtunk a rendőrörsön, a szemem úgy pásztázott a sok futkorászó ember között, hogy megtaláljam pont azt az egy embert akit keresek. Egyszer csak megláttam nyakigláb szőke fejét és ekkor elkiáltottam magam:
- ÖCSI!
Erre a hangra hirtelen megtorpant és felém nézett. Vágott pár arcot, de azt már fel se véve megindultam felé nagyokat mosolyogva:
- Szia Öcsi! Mi a helyzet?
- Szia neked is Neirin! Te már megint mit keresel itt? Megint jöttél kártyázni a fogdában lévőkkel?- nézett rám unott szemekkel.
- Egyébként mi történt hogy ekkora a forgalom? Általában mindig a székeken terpesztitek a seggetek- nézelődtem körbe. Fura volt hogy itt csinálnak is valamit - Ebben a kisvárosban mi történhet ami ennyire megmozgat titeket?
- Eltűnt egy gyerek több mint 24 órája és most mindent átmozgatunk érte- oh szóval Bent keresik.
- Egy vakarcsért?
- Hát ha még csak ilyen egyszerű lenne, de ebbe ne follyunk bele jobban mert sok a dolgom. Mit akarsz?
- Szerintem meghoztam a felfordulás okát- hátranyúltam és vállánál fogva magam elé toltam.
- EZ TÉNYLEG Ő!- ordított fel meglepettségében.
A rendőrörsön hirtelen mindenki megfagyott és mi kerültünk a figyelem központjába. Ben a hirtelen jött figyelemtől átváltozott egy kisállattá. Rémülten pillantott körbe-körbe miközben halvány pír szökött az arcába a szégyentől. Még én is rosszul éreztem magam ebben a helyzetben pedig nem is tettem semmit. Életemben nem telt ilyen lassan az idő. Ez az 5 másodperc elment volna 5 percnek is de végül az egész társaság könnyebbülten fújta ki a levegőt.
Minden fontosabb ember köré gyűlt és apránként a tömeg arrébb tolt engem és ismerősöm. A nagy örvény elnyelte az újdonsült háziállatomat.
- Egyébként hol találtad meg?- kérdezte a spanom.
- Tegnap este hazafele az utcán adott tüzet és végül hazáig követett.
- Mintha egy kutya lenne- dörmögte maga elé de én addigra kimentem és már javában kutattam a dobozka meg a tűzcsiholó után.
Már azon töprengtem hogy ezután merre hogyan mikor egyszer csak mellettem termett két valaki és fapofával bámultak rám a rendőr felszerelésükben. Annyira nem érdekelt, hogy mit akarnak, szóval inkább figyelmen kívül hagytam Őket és folytattam a füstölést nyugodtan. Az egyik megköszörülte a torkát hátha felhívja magukra a figyelmem teljesen sikertelenül. Végül 2 perc múlva feladták és tovább álltak.
Pár perc múlva elnyomtam a cigim és készültem folytatni az utam mikor egy idegesítő hang megcsapta a fülem:
- Várj meg!
- Mit akarsz még? Ugye nem fizetséget amiért összepakoltál nálam. Arról ne is álmodj.
- Gondoltam megköszönöm ami neked vidéki parasztnak újdonság. Egy szónak is száz a vége. Köszönöm szépen.
- Aha aha. Isten áldjon és ne tévedj el legközelebb.
Ezzel hátat fordítottam Bennek és ellépdeltem. Mikor rápillantottam az órámra rá kellett jönnöm, hogy megint késésben vagyok mint általában. Úgyis megvárnak, ha akarják, ha nem. 10 perc múlva meg is érkeztem a báromhoz amin épp a zárva tábla lógott. Elsétáltam a hátsó személyzeti bejáróhoz kikattintottam a zárat és mielőtt egy lépést is tehettem volna már hallottam a két nyomimnak az üvöltését:
- Most egész jól teljesített csak 15 percet késett. Hmmm, szóval fejlődő képes.
Szépen becammogtam a pihenő helyhez és ott ült két gyerekkori barátom. Dávid és Reni. Két barna hajú barna szemű lármás bagázs. Ők pincérkednek nekem
- Sziasztok.
- Sziaa- hangzott egyszerre a válaszuk.
- Furcsán hamar érkeztél- jegyezte meg Dávid.
- Tudod hogy igyekszem, de nem annyira egyszerű mikor elmész leadni egy kutyát a gazdijának.
- Milyen fajtájú volt?- Reni.
- Igazából tegnap estéről vágjátok azt a gyereket aki bejött hogy Ő kér egy sör? Hát nem talált haza és mivel én voltam olyan kegyes megszántam. Végül nálam aludt pluszba még ki is takarított.
- Perverz. Miért csaltál meg? Ez most fáj a szívemnek- sírt Dávid szája.
- Oh, még én? Persze, hogy nem. De rossz vagy. Máris erre gondolsz.
- De hülye aki nem- fejezte be Reni.
- Újdonság?- néztem rá unott szemmel. Kis hatásszünet után:
- Most már indulhatunk?- pásztázott körbe Reni.
- Persze ideje lenne- leste meg az óráját Dávid.
- Komolyan beavathatnátok arról, hogy mire készültök felhasználni a szabadidőmet- szóltam közbe.
- Kimegyünk a tóparthoz!- mondta csillogó szemekkel Reni.
- Hát jó. De ugye tudjátok hogy nyitásig 5 óra van hátra?
- Jól van na, lazíts már egy kicsit úgyis akkor nyitsz meg zársz ahogy kedved tartja- Dávid.
-Teljesen igazad van úgyhogy mehetünk- helyeseltem.
Pár perc múlva már mindenki a rangidős autójában és hasítottunk a legközelebbi tó felé ami Velemérben található. Imádtuk a tavat már csak a neve miatt is. Cipó-tó. Bármikor is rá gondolok mosolyognom kell és nem csak az emlékek miatt hanem ki volt az a eszetlen aki azt a nevet adja egy tónak hogy Cipó?
Emlékszem mikor még nem autóval jártunk le, hanem biciklivel. Az egész napot, de volt mikor egy hetet is baromkodtunk a tónál. Amikor már annyira részegek voltunk hogy én beleborultam a tóba, erre röhögés közben Reni is megcsúszott és beesett a vízbe. Régi jó emlékek. Nosztalgiázásomból csak az zavart fel mikor a táj megállt és megérkeztünk.
Jó látni hogy van ami nem változik. Még mindig egy nyugodt náddal szegélyezett tócsa. Néhol ült egy-két horgász. A tótól pár méterre már kezdődött az erdő szóval ahelyett hogy a tó mellé inkább a fák közé táboroztunk le. Imádtam ezt a helyet. Az emlékek cikáztak a fejembe ráadásul volt egy hangulata a helynek. Lehet azért mert sok dolog köt ide de valahogy elbűvöl.
Utána már csak sztorizgattunk és hülyültünk. Szóval csak hoztuk a formánkat. Miután jól elszaladt az idő összepakoltunk és elindultunk visszafele.
Másnap a fény úgy sütött be az ablakon hogy már azt gondoltam, hogy direkt csinálja csak azért, hogy még véletlenül se tudjak aludni. Kómásan magam mellé nézve egy kusza barna hajú kölyök szundikált. Ijedtemben leestem az ágyról, de aztán rá kellett jönnöm hogy Ő a tegnapi jótettem. A kulcs még mindig a kezemben van így legalább nem tudott meglépni. De hogy lehetek ilyen hülye? Semmit se tudok róla szinte. Azt se hogy hogyan hívják vagy hogy pontosan hány éves is. Csak annyit hogy most költözött ide és ELTÉVEDT. Az a fej amit akkor vágott. Ez túl jó ahhoz, hogy elfelejtsem, de inkább kimegyek mielőtt felébresztem a röhögésemmel. Így az ajtóból visszanézve, ahogy alszik olyan aranyos. Miért van az hogy amint kinyitja a száját annyi szar jön ki rajta, hogy még a segge is megirigyelhetné?
Miután kiléptem a szobából rá kellett jönnöm egy ez a kis nyamvadt összepakolta a cuccokat:
- Ezért biztos még lehúz valamivel- morogtam magam elé.
Felkaptam a cigis dobozt az asztalról és kiálltam az erkélyre egy száll alsógatyában. Csak úgy vidéki módjára gyufával ügyeskedtem meggyújtani, mert a gyújtót már nem volt erőm megkeresni. 2 perc szenvedés után már eregettem a füstöt és néztem az utcákat. Akaratlanul is régi otthonomon járt az eszem a zöld dombok és nyugodt, családias légkör. Jó lenne visszamenni. Mire észbe kaptam el is szívtam. Elnyomtam majd beslattyogtam a nappaliba ahol megtaláltam a srác ruháit.
- Biztos kell nála lennie pár iratnak- ezzel beletúrtam az össze zsebbe ami csak a ruháin volt és sikerrel is jártam. a bal hátsó farzsebébe megtaláltam az irattartóját:
Személyigazolvány:
Farkas Benjámin
1996.11.27. És a többi.
Szóval még 17 éves. Benjámin. Mindegy úgyis el fogom felejteni. Szépen vissza csempésztem az iratait a gatyájába és elkezdtem reggelit csinálni.Pont mire kész lett a reggeli az álomszuszék is kimászott az ágyból.
- Látom a kaja szagra te is képes vagy kimászni az ágyból- mondtam.
- Neked is jó reggelt- mondta ásítás közben.
- Tudod már inkább jó napot. Már dél is elmúlt.
- Mit készítettél?
- Rántottát és bundás kenyeret.
- Köszi, de a rántottából nem kérek- húzta a száját.
- Akkor több marad nekem- fogtam elé toltam a kenyereket és levágtam magam elé az egész serpenyőnyi rántottát. Csöndben ettünk, de nem is volt rossz érzés hogy valaki ül velem az asztalnál.
- De ha már itt tartunk hogy hívnak?- kérdezte.
- Neirin. És téged?- de mindegy mert már úgyis tudom.
- Benjámin. De látom már vezeték neved sincs. Egyébként is mi ez a hülye név? Vagy ez valami nyomorék kódnév nehogy valakinek elfecsegjem hogy segítettél rajtam?
- Na látod Ben, ezért nem mondtam el neked a teljes nevemet- mondjuk a vezeték nevem tök átlagos- De akkor te miért nem mondod el a te vezeték neved?
- Mert te sem mondtad el. Ne becézgess!- nézett szúrós szemekkel.
- De gyerekes itt valaki annak ellenére hogy már állítólag nagykorú.
Ezek után inkább csak ült csöndben és evett tovább.
- Köszi szépen a kaját- és ezzel fel akart állni mindent otthagyni de ekkor megfogtam a kezét.
- Aki eszik dolgozzék is!
- Ti vidékiek és a furcsa szokásaitok- ezzel elvitte a koszos terítéket elmosogatni.
Miután én is végeztem én is elvittem elmosogatni. Indultam kifele az erkélyre mikor megszólított:
- Mikor indulunk?
- Hova?
- Hát megkeresni a házunkat- ebbe a mondatba úgy belevörösödött, mint tegnap. Fantasztikus még mindig. Már rég nevettem 2 napon belül ilyen jókat. Kész meglepetés az egész srác. Nevetés közben láttam, hogy épp lendül a keze egy tockosra, de Őt megelőzve megfogtam a kezét. Utána nem tudom mi történt. Arra eszméltem fel, hogy a hátamon ül miközben a csuklómnál fogva a kezemet hátra húzza.
- Te mi a rossz sebet csinálsz?- kérdezte értetlenül.
- Bocsi egy rossz szokás- mondta szemeit lesütve. Bármennyire is próbálta tagadni, de még nagyon ártatlan és jószívű a mocskos száját kivéve.
Nem volt kedvem tovább boncolgatni az ügyet szóval inkább csak kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Megint a zöld magasba emelkedő dombok jutottak eszembe. Az erkély ajtó kattant és Ben dugta ki rajta barna kócos fejét, de legalább most már felöltözött tegnapi ruháiba. A szemei is pont ugyanolyanok, mint azok a dombok voltak.
- Na mi van? Mégis csak a kisfiúkra buksz? Remélem készítettél elég képet rólam, mert csodálatosságomat nem fogod látni többé.
- Csak úgy legyen!
Egy fehér trikó volt rajta egy drapp színű halászgatyával.
- Figyelj, elmondom a csatatervet.
- Csatatervet? Tényleg vidékre kerültem. Pedig azt hallottam, hogy ez egész mondern kisváros.
A város amiben lakok Magyarország határától nem messze fekszik Zala megyében az Őrségben. Egy nyugodt hely teli régiségekkel. Zöld dombokkal, legelő állatokkal, termő földekkel és minden mással amit el lehet képzelni vidékre.
- Szóval, összekészülök és beviszlek a rendőrségre. Te ott szépen bemondod a szüleid nevét Ők megkeresik a nevük által a házszámotok és szépen hazavisznek. Értetted?
- Persze, főnök- sütötte le a szemét.
Miután elnyomtam a szálat benn átöltöztem, megfésülködtem meg mi egy más utána elindultunk a rendőrségre. Feltűnően csendes volt. Nem tulajdonítottam neki nagyobb szerepet hiszen jó esetben csak látásból fogjuk ismerni ezentúl egymást. Most így közelebbről figyelve az arcát láttam, hogy a bal szemöldökében 2 piercing is van. Látszott a testfelépítésén hogy hiába vékony a kezein formásan látszottak az izmok.
- Ne bámulj már ennyire feltűnően! Ez már nekem gáz.
- Ahogy mondtad jól megjegyezlek, ha már utoljára látlak.
- Jól teszed!
És perceken belül meg is érkeztünk a rendőrségre. Tudtam, hogy Ő is tudja most van itt a búcsú ideje.
Egy szokásos éjszaka , a szokásos pletykákkal és emberekkel az Éjjeli Bagolyban. Imádom a munkám, de már mennék haza, mert vár rám az ágyam. Még csak 1 óra van. 2 óra és aludhatok, habár ha kiürül a bár akkor előbb bezárok- gondoltam. De hirtelen valaki megzavart gondolat menetemből.
- Egy csapolt Aranyat kérnék- szólt felém a gyerek.
Egy középiskolás srác, rövid barna hajjal. A füle mögül egy hosszú barna tincs befonva lóg mellkasára a végén 2 színes gyönggyel. Vékony testfelépítése van, de mégis akaratosságot és erőt sugároz magából. Érdekes egy gyerek. Valószínűleg átutazóban van itt.
- Hány éves vagy öcsi? A kis fiúknak már aludni kéne- mondtam.
- Már elmúltam 18.
- Persze, persze- majd elfordultam tőle és hoztam neki egy pohár meleg tejet- Miután ezt megittad légy szíves fáradj ki a báromból.
- Hát akkor bazd meg. Keresek egy másik redvás helyet ahol ki is szolgálnak- ezzel felpattant és kiviharzott a bárból.
Legalább Őt sem látom többet. Az emberek máris elkezdtek pletykálni a jelenet után.
Miután az utolsó pletykát is elcsicseregték egymásnak az utolsó ember is kitántorgott a bárból. Gyorsan szóltam a pincéreknek, hogy zárjanak be minél hamarabb mielőtt még valaki visszajönne. Olyan jó érzés kitenni a lábamat az éjszakai hűvös levegőre. Hideg van nyárhoz képest, de ez így jó. Az utamon hazafelé épp kerestem a gyújtóm, mikor egy váratlan személy meggyújtotta nekem.
- Neked még mindig otthon lenne a helyed- mondtam.
- Hol nem szarom le, hogy mit gondolsz. De látom ezen a nyamvadt helyen nem elég hogy sehol sem szolgálják ki az embert még megköszönni sem tudják a dolgokat- adta elő magát a gyerek akit pár órája dobtam ki a boltból.
- Ki mondta hogy kérek a segítségedből?- fújtam az arcába a füstöt. Ekkor láttam először a sötétzöld szemeit- Viszont nem vagyok maga az ördög. Mivel segítettél hazakísérlek egy jó felnőtt módjára.
A srác úgy elkezdett nevetni, hogy végül a falnak kellett támaszkodnia, hogy el ne essen.
- Mi ilyen vicces?- kérdeztem ledöbbenve.
- Te és a felnőttség- törölgette a könnyeit- közel sem álltok egymáshoz.
- Ha már ilyen pimasz vagy, akkor legalább a nevedet áruld el, hogyha egyszer visszasodor az élet ide, akkor kitilthassalak a bárból.
- Mi az hogy visszasodor? Tudod bármennyire is hihetetlen én itt lakok. Most költöztünk ide. Örülhettek hogy ilyen előkelő városi emberek költöznek ide mint én.
- Oh! Most már mindent értek. Eljöttél otthonról és nem találsz vissza a saját házadhoz, városi nagymenő. Előbb is mondhattad volna- mondtam gúnyolódva, de soha nem gondoltam volna, hogy tényleg ez a helyzet. A srác fülig elvörösödött és hátat fordított nekem. Nem akartam kiröhögni szegényt ha már új helyen van, ne az legyen az első emléke hogy egy mit-tudom-én-ki kiröhögi az utca közepén, de a kuncogást így sem tudtam elfojtani.
- Hallom, hogy kiröhögsz, de akkor legalább tedd nyíltan- duzzogott a srác.
Annyira nevettem, hogy még a cigi is kiesett a számból.
- Figyelj mivel adtál tüzet megengedem, hogy nálam töltsd az éjszakát és másnap megkeressük a szüleidet.
- De nagylelkű valaki! Biztos csak azért ajánlod fel, hogy mikor már felértünk megerőszakolhass.
- Tudod nem a kisfiúk a gyengéim. Ha ennyire be akarsz vágódni nálam növessz melleket és öregedj pár évet. Én viszont megyek mert így is elég energiám fecséreltem el rád. Ha jössz, jössz. Ha nem, nem.
- Netán vár a macskád otthon Casanova?
- Dehogy is az ágyam. Szóval szedd a lábod.
Ezzel úgy megindultam mintha pisztolyból lőttek volna ki, mert már éreztem, hogy elfogy minden energiám és itt helyben alszom el. Az sem érdekelt hogy az a mitugrász, hülye gyerek követ-e. Pár perc séta után meg is érkeztünk a panelházhoz. A második emeleten laktam, szóval erőt vettem magamon. Pont mikor csuktam volna be az ajtót a srác kiáltott fel:
- Idióta! Rácsuktad az ajtót a lábamra.
Hogy teljesen őszinte legyek elfelejtettem hogy itt van.
-Bocs- és már repültem is tovább a 2. emelet felé. Már a kulcsot is a kezembe varázsoltam- Majd zárd be az ajtót- kiáltottam oda neki.
Az előszobába lehánytam a táskámat meg a cipőmet. Menet közben vettem le magamról a többi cuccot. Mire a fürdőbe értem már csak egy alsógatya volt rajtam. Belenéztem a tükörben és a szokásos arc köszönt vissza: egyszerű kék szemek amik alatt óriási karikák húzódtak, összefogott hullámos vörös haj kivéve pár tincset ami mindig kicsúszott a hajgumiból. Ekkor meghallottam a zár kattanását és befele jövő lépteket.
- Hozd ide a kulcsot!- szóltam ki neki
- Tessék- erre hozzám vágta a kulcscsomóm- Már hozzá is fogtál a perverzkedéshez? És még hogy nem jönnek be a fiúk...
- Örülhetsz hogy láthatod ezt a tökéletes testet- majd fogtam magam kiviharzottam a fürdőből a háló felé és szó szerint beugrottam az ágyamba a kulccsal a kezemben. Azonnal álomba is zuhantam.
