Bármennyire volt puha, kényelmes és meleg az imádnivaló ágyam most mégsem sikerült elcsábítania. Még mindig a keskeny földes utak, a nyugodt és zöld környezet töltötte ki gondolataim minden zeg-zugát. Úgyhogy felpattantam felhúztam az első gatyát és pólót ami a kezembe akadt. Fogtam a fontosabb cuccokat és lebattyogtam az utcára. Lépteim csak vittek valamerre amerre jól esett, de végül megint a szokásos helyen kötöttem ki.
-Sétálok, sétálok és egy kis dombra lecsücsülök csüccs- szóval leültem egy dombra a városon kívül.
Csak feküdtem gazban és néztem a csillagokat, miközben a 120 kilométeres szél odafagyasztott. Tizenöt perc múlva rá kellett jönnöm hogy a hajamtól nem látok semmit. A hideg már annyira átjárt, hogy már csak szerettet ágyikómon járt az eszem, szóval felvakartam magam a földről, mikor egyszerre ugrálást, röhögést, ordibálást hallottam a domb lábától. Inkább nem folytam bele úgyhogy kerülő útra indultam mikor megszólítottak:
-Ó, Neirin! Mily jó hogy találkoztunk!- futott oda és csimpaszkodott belém az egyikük.
-Na milyen új pletykákat hoztál el nekünk vagy inkább a te életed van most tálcán, pletykafészek?- adta elő magát a másik.
Egyszerűen semmihez nem volt kedvem, de hogy épp ezzel a két idiótával találkozzak. Ezek ketten "hírhedt" bajkeverői a városnak. Több rongálást és lopást tanúsítanak nekik, de még egyszer sem sikerült őket nyakon csípni.
-Azt hallottuk hogy most már pedofil is vagy- mosolygott az első. Szemei ködösek voltak.
-Ráadásul nem is akárkit vittél ágyba. Az új pénzes fiút hogy is hívták- vágott gondolkodó fejet- áh, valami Farkas.
-Egyetlen meleg dolgot birtoklok és az az ágyam és tudjátok nagyon féltékeny típus szóval sietek nehogy magányos legyen- ezzel már húztam volna el a csíkot, de aki eddig belém akaszkodott a csuklómnál fogva megállított.
-Állj csak meg egy percre! Még nem engedtünk el.
-És mi a helyzet azzal a csajjal? Tudod azzal a szépséggel az a fekete hajú kék szemű.
-Mi közöd lenne hozzá?- ezzel fogtam és a lehető legnagyobbat ütöttem a csuklójára.
A meglepetés pillanatában futásnak eredtem olyan gyorsan ahogy a lábam bírta. Miért kell ezt csinálnom mikor már így is marha fáradt vagyok? Egyáltalán miért vagyok ilyen szerencse nélküli, hogy pont engem találnak be? Egy 2 perc sprint után már éreztem, hogy elhagy az erőm és itt a vég. A trappolás mögöttem nem hagyott alább. Minden porcikám visított a félelemtől és a kimerültségtől. De még húztam magam. Éppen beesetem a város utcájában, de szinte itt éreztem a lihegésüket a tarkómon. Ekkor az egyikük megmarkolta a pólóm hátát én meg akkorát zakóztam, hogy azt sem tudtam hol vagyok.
-Meg-
-Vagy!
Szemeikben állatias tűz lobogott akik épp most fogták el a vadjukat, azért én sem akartam olyan könnyen adni magam ha már ennyi energiát fektettem bele. A legjobb rúgásomat előkeresve hasba rúgtam az elől lévőt. Ráesett a társára. Kaptam az alkalmon és feltápászkodtam és "futottam" tovább azt hiszem. Nekem abban a pillanatban futásnak tűnt. A fejem fájt, szédelegtem. Befordultam az első keskeny utcán utána az első sikátorba. Egyedül az tartotta bennem a lelket ha, ezt túlélem akkor lefeküdhetek aludni. Na jó nem csak ez, de most egyedül a jó meleg ágyam volt a célom. Amikor már úgy éreztem, hogy leráztam őket ledobtam magam épp ahol puffantam. A szédülés, fejfájás nem múlt, de azért még hozzácsapódott egy kis remegés mindenhol plusz, most kezdtem érzékelni, hogy a fejem a tenyerem és a lábom szivárog. Éreztem ahogy egyre jobban elkezdek remegni és teljesen mértékben lefagy az agyam. Nem tudom mennyi idő telt el úgy, hogy csak néztem ki a fejemből. A mértéktelen fejfájás és hideg visszarángatott a dermesztő sötét utcákra. Csodálom, hogy a csövesek még nem találtak be. Letöröltem a vért a szememről. Mostanra már el állt a vérzés. Feltápászkodtam. Felmértem, hogy melyik feneketlen fekete lyukba sikerült elbújnom. A házamtól két utcával arrébb és néggyel lejjebb. Kiléptem a fényes utcára és lenézve magamra egy rossz piás kinézete fogadott. Szakadt véres ruhák. Remegés, kótyagos járás. Mintha egy igazi jó kis verekedős kocsmai éjszaka után térnék haza.
Az emeletes ház ajtajának dőlve akkorát sóhajtottam, hogy még Pesten is hallották szóval a hárommillió zsebből ami a gatyán volt előástam a kulcsom. Mikor egy ismerős sziluettet pillantottam meg a szemem sarkából. Elsőre pillantásra még a szívem is kihagyott aztán mikor jobban megnéztem senki ijesztő. Csak a taknyos megint kóborol az utcán. A fényben a hajában lévő gyöngyök csillogtak. Kezeit a háta mögött fogta össze közben a macskaköveken úgy, lépkedett mint a gyerekek. Mindegyikre rálépett kivétel nélkül. Teljesen magába volt merülve. Fura volt, de nem tudott túlságosan izgatni a jelenléte.
Betévelyedtem a lépcsőházba és valahogy felhúztam magam a lakásomig. Megint egy fél óra turkálás után csilingelés jelezte a teljes biztonságot és a nyugalmat. A megkönnyebbülés átjárta az egész lényemet és valómat. Levetkőztem szokásomhoz híven, mindent szétdobáltam és elvánszorogtam a konyháig. Ott feltártam a gyógyszeres szekrény titkait egy kis segítségért. Mindenféle hülye kis pirula után meglátogattam a fürdőt is. A tükörbe nézve megállapítottam, hogy a bal szemöldököm szélétől a hajtövemig egy vékony repedés található. A tenyereimen és térdeim kevesebb volt az bőr mint azelőtt. Mivel egyikre sem volt elég nagy ragtapaszom ezért inkább csak fogtam magam és szinte be akartam ugrani az egész éjszakám ulticéljába, de ebből annyi lett csak, hogy beledőltem.
